Nászajándékba kaptuk Dollyt, az (akkor még) apró cicát júliusban. Szerelem volt ez első látásra. Ahogy megpillantottuk egymást tudtuk, hogy ez egy nem mindennapi barátság kezdete lesz. És az is lett.

Soha nem felejtem el azt a napot. Barátnőm, Encsi egy különös csomaggal a kezében lépett be. A pulóvere volt az, ami kétségbeesetten nyávogott... Átadta, én pedig dobogó szívvel kezdtem el kibugyolálni ezt a nem mindennapi ajándékot. Megpillantva a gyönyörű, ugyanakkor kissé bizonytalan, csöppnyi élőlényt könnybe lábadt a szemem. Rögtön magamhoz öleltem, de alig bírtam megszólalni a meghatódottságtól. Olyan kis törékeny volt, szemében egyszerre lehetett látni a félelmet és a megnyugvást. Mintha ő is érezte volna, hogy megtalálta a helyét a világban - mellettem.