Dolly nem csak úgy nekiesik a kajának, mint ahogy ezt egy "normál" cica tenné. Ő "úrias étkezési rítussal" rendelkezik.
Válogat a száraztáp szemek között - hozzáteszem, szerintem semmi különbség nincs egyik vagy másik között -, majd mikor talál egy neki tetszőt, azt kiveszi és leteszi a tálja mellé a földre. Merthogy a tálból enni nem olyan jó - hadd takarítsanak utána.
Ezután a földről újra felveszi a falatot, szép lassan megeszi, aztán jó alaposan megmosakszik. Most már jöhet az újabb falat. Nem semmi egy macsek...
Pár hét erejéig volt egy másik kiscicánk is, Marcipán. Fajtáját tekintve rendes házimacska, egy szinte falusi nénitől hoztuk el, akinél a tarka cicája és a szomszéd fehér macska véletlen találkozásának eredményeként látott napvilágot. Hát ő aztán nem volt valami úriember! Úgy ette az ételt, mint valami porszívó! Kettőt pislogtam, és már nem volt semmi a táljában. Persze általában kevésnek vélte az általam meghatározott ételmennyiséget, ezért Dolly kajája volt a következő célpont. Ám lássuk be, ő nem az a típus, aki leáll verekedni az étkezési szertartása közben! És ezt Marcipán ki is használta! Egy-egy mosakodási periódusban jóval megcsappantotta a tányér tartalmát. Tegyük hozzá, evés után kapott is rendesen apait-anyait.
